tag:blogger.com,1999:blog-61000931632162962652024-02-19T04:30:28.462-08:00ഒരു മഴത്തുള്ളിയിലെ ലോകംഒരു മഴത്തുള്ളിക്കുള്ളില് വിരിഞ്ഞ ലോകം.Najeebahttp://www.blogger.com/profile/00650129636781836658noreply@blogger.comBlogger22125tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-25624421764695578792016-08-21T23:55:00.000-07:002016-08-21T23:55:23.868-07:00സ...സ്വാൻ <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
സമയത്തിനു മുന്നേ ഓടാൻ ശ്രമിക്കുന്ന മനുഷ്യർ... അവർ ഓടുന്നത് അവരുടെ അന്ത്യത്തിലേക്കാണെന്നു ഓർക്കുന്നേയില്ല. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.ikea.com/PIAimages/13080_PE040801_S3.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://www.ikea.com/PIAimages/13080_PE040801_S3.JPG" /></a></div>
ഓടുന്നവർ എവിടെയും ആദ്യം എത്തുമല്ലോ. പതുക്കെ നടക്കുന്നവർ ജീവിതം ആസ്വദിച്ച് പതുക്കെ എത്തുന്നു. അവരുടെ അന്ത്യത്തിലേക്ക്. എന്നാലും അധികപേരും ഓടിക്കൊണ്ടിരിക്കുന്നു. എല്ലാം വെട്ടിപ്പിടിച്ച് മുന്നേറി അജയ്യനായി ഓടിക്കൊണ്ടിരിക്കുന്നു...<br />
<div style="text-align: justify;">
ഈ ഓട്ടത്തിലാണ് ഞാനും. 9 മണിക്ക് മുന്നേ മോളെ സ്കൂളിൽ വിടണം. സ്കൂൾഗെയ്റ്റിന് മുന്നിൽ കാറും നിർത്തി മോളുടെ കയ്യും പിടിച്ച് ഒരു ഓട്ടമാണ്. അവളുടെ കുഞ്ഞിക്കാലുകൾ എന്നോടോപ്പൊമെത്താൻ പാടു പെടുന്നുണ്ടാകും.അവളെ ക്ളാസ്സിലാക്കി തിരിച്ചു ഓടുമ്പോൾ ഹൃദയം വിങ്ങുന്നുണ്ടാവും, ഒരു മിനിറ്റ് അവിടെ നിന്ന്, അവൾക്കൊരു ഉമ്മ കൊടുത്തു, 'വൈകീട്ട് വേഗം വരാം'എന്ന് പറഞ്ഞു പിരിഞ്ഞു പോരാൻ സമയമില്ലല്ലോ എന്നോർത്ത്. ആ വിങ്ങലുമായി പിന്നെയും ഓട്ടമാണ്,9:30-ക്ക് മുന്നേ ഓഫീസിൽ എത്താനുള്ള പാച്ചിൽ. ക്ലോക്കിലെ മിനിറ്റ് സൂചിയോടാണ് മത്സരം, അല്ലെങ്കിൽ കാറിൽ മിന്നിമറയുന്ന ഡിജിറ്റൽ ക്ലോക്കിലെ അക്കങ്ങളോടാണ് മത്സരം.</div>
തിരക്കിനിടയിലും പക്ഷെ, ആ കാഴ്ച ഞാൻ കാണാതെ പോകാറില്ല. സ്കൂളിന്റെ മുന്നിലുള്ള ഗുൽമോഹറിനു കീഴിൽ ഏതോ സ്കൂൾ ബസ് കാത്തുനിൽക്കുന്ന ഒരമ്മയും മകളും. ജീവിതം നടന്നാസ്വദിക്കുന്നവർ. ഋതുക്കൾക്കനുസരിച്ച് മാറിവരുന്ന നിറങ്ങൾക്ക് കീഴിൽ മാറ്റമില്ലാതെ നിൽക്കുന്ന രണ്ടുപേർ. മൂന്ന് - നാല് വർഷത്തിനുള്ളിൽ കൗമാരത്തിലേക്ക് <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://img0.etsystatic.com/000/0/5359982/il_570xN.311421284.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="https://img0.etsystatic.com/000/0/5359982/il_570xN.311421284.jpg" border="0" height="200" src="https://img0.etsystatic.com/000/0/5359982/il_570xN.311421284.jpg" title="" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
കാലെടുത്തുവെക്കാൻ വെമ്പൽ കൊള്ളുന്ന യൂണിഫോമിൽ പൊതിഞ്ഞ ഒരു കുഞ്ഞു ശരീരം. നീണ്ട ചുരുളൻ മുടി വൃത്തിയായി ചീകി ഭംഗിയായി കെട്ടിയിരിക്കുന്നു. കുഞ്ഞുങ്ങളുടെ മുടി ശ്രദ്ധിക്കാൻ നേരമില്ലാത്തത് കൊണ്ട് വെട്ടിയൊതുക്കുന്ന അമ്മമാരുടെ ഇടയിൽ ഇങ്ങനെയും ഒരു അമ്മയോ? പക്ഷെ പതിവിനു വിപരീതമായി ആ മോളുടെ സ്കൂൾ ബാഗ് അവളുടെ ചുമലിലാണ് തൂക്കിയിരുന്നത്. ഓഫീസിൽ പുതുതായി ജോലിക്കു വരാറുള്ള ഫ്രഷേഴ്സിന്റെ ഫയലുകൾ പോലും അവരുടെ മാതാപിതാക്കളുടെ കയ്യിലായിരിക്കും. ഇത് തീർത്തും വ്യത്യസ്തമായ കാഴ്ചയായിരുന്നു. നിത്യകാഴ്ചയുടെ പരിചയമുണ്ടായിട്ടും സമക്കുറവുമൂലം ഞാനാ ബന്ധം ഒരു പുഞ്ചിരിയിൽ മാത്രം ഒതുക്കി. കാർ ഓടിച്ചു പോകുമ്പോൾ എന്റെ കണ്ണുകൾ എന്നും റിവ്യൂ മിററിൽ ചെന്ന് പതിക്കും - ഓടുന്ന ലോകത്തിനു നടുവിൽ സ്നേഹത്തിന്റെ കൂടുകൂട്ടി അതിൽ ലയിച്ച് കൈകോർത്ത് നിൽക്കുന്ന അമ്മയും മകളും.<br />
അന്ന് മോളെ ക്ലാസ്സിലാക്കാൻ ചെന്നപ്പോൾ അനീഷിന്റെ അമ്മയും ടീച്ചറും എന്തോ സംസാരിച്ചു നില്കുന്നത് കണ്ടു. അനീഷ് മോളുടെ ക്ലാസ്സിൽ പഠിക്കുന്നു. അനീഷിനെ കണ്ട മോളുടെയും മോളെ കണ്ട അനീഷിന്റെയും കണ്ണുകൾ വികസിക്കുന്നത് ഞാൻ കണ്ടു. നിർമ്മലമായ സ്നേഹം. പ്ലാസ്റ്റിക്കല്ലാത്ത പുഞ്ചിരി. ഈ കുരുന്നുകൾ വളയരുമ്പോൾ അവരുടെ കൂടെ ഈ പുഞ്ചിരിയും വരളുമല്ലോ എന്ന് ഞാൻ നെടുവീർപ്പിട്ടു. മോളുടെ കയ്യിൽ ബാഗ് ഏൽപ്പിക്കുമ്പോൾ അനീഷിന്റെ 'അമ്മ പറയുന്നത് ഞാൻ കേട്ടു, "ക്ലാസ്സിൽ ശ്രദ്ധിക്കില്ല, ഇഡിയറ്റ് !". തലയുയർത്തി നോക്കിയപ്പോൾ കണ്ടത്, അനീഷിന്റെ ചെവി പിടിച്ച് തിരിക്കുന്ന അവന്റെ അമ്മയെ നോക്കി വല്ലാതെയായി നിൽക്കുന്ന ടീച്ചർ!<br />
മോളെ ക്ലാസ്സിൽ വിട്ടു തിരിച്ചു നടക്കുമ്പോൾ, അനീഷിന്റെ അമ്മയെ വീണ്ടും കണ്ടു. 'അമ്മ എന്നോടൊപ്പം കൂടി.<br />
"എന്താ പ്രശനം?" ഞാൻ ചോദിച്ചു.<br />
"കഴിഞ്ഞ ക്ലാസ് ടെസ്റ്റിൽ മാച്ച് ദി ഫോള്ളോവിങ്ങിൽ 'S' എന്ന ലിറ്ററിന് ഒരു സ്വാനിന്റെ പിക്ചർ അന്ന് കൊടുത്തിരുന്നത്. സ്വാൻ ഇവന്റെ ബുക്കിൽ ഇല്ല. ഞാൻ പഠിപ്പിച്ചുമില്ല. അത് കാരണം അവന്റേതു തെറ്റി. ഒരു മാർക് പോയി." 'അമ്മ പറഞ്ഞു നിർത്തി. ഒരു നിമിഷം കഴിഞ്ഞു വീണ്ടും തുടർന്ന്, " ഞാൻ ടീച്ചറോട് അതെ പറ്റി ചോദിച്ചതാ. അപ്പൊ അവർ പറയുന്നത് എല്ലാ ലെറ്റേഴ്സിനും ബുക്കിൽ ഇല്ലാത്ത ഒരു എക്സ്ട്രാ വേർഡ് പഠിപ്പിക്കും എന്നാ. കുട്ടി ക്ലാസ്സിൽ ശ്രദ്ധിക്കുണ്ടോ എന്നറിയാൻ. " ഞാൻ ഒന്ന് മൂളുക മാത്രം ചെയ്തു. എന്റെ സമയം ഓടുന്നുണ്ടായിരുന്നു. എന്റെ നിർവികാരത പക്ഷെ അവരെ കൂടുതൽ ഉത്സാഹവതിയാക്കി. "എന്തായാലും കംപ്ലൈന്റ്റ് ചെയ്തത് നന്നായി എന്ന് തോന്നുന്നു. ഇനി മുതൽ ടീച്ചർ പഠിപ്പിക്കുന്ന ആ എക്സ്ട്രാ വേർഡ് നോട്ട് ബുക്കിൽ എഴുതി അയക്കാം എന്ന് പറഞ്ഞിട്ടുണ്ട്." ഒരു വിജയിയെ പോലെ അവർ പറഞ്ഞു.<br />
കണ്ണുകൾ നിറഞ്ഞു മുഖം ചുവന്നു ചെവി തടവിയുള്ള അനീഷിന്റെ ആ നിൽപ് കണ്ടാൽ ഏതു ടീച്ചറും അങ്ങിനേ പറയൂ.<br />
സംസാരിച്ചു നിന്നും സമയം പോയത് കാരണം ഇന്ന് ആ ചുകന്ന ഗുല്മോഹറിന് ചുവട്ടിൽ 'അമ്മ തനിച്ചെ ഉണ്ടായിരുന്നുള്ളൂ. അന്ന് ആ അമ്മയുടെ മഖത്ത് എന്തെന്നില്ലാത്ത പ്രകാശം, സന്തോഷം. ഏതായാലും സമയം പോയി. ഇനി കുറച്ച് വൈകിച്ചെക്കാം എന്ന ചിന്ത എന്നെ ആ അമ്മയോട് സംസാരിക്കാൻ പ്രേരിപ്പിച്ചു. അമ്മയുടെ മുഖത്തെ സന്തോഷവും എന്നെ അവരിലേക്ക് അടുപ്പിച്ച്.<br />
"ഇന്ന് നല്ല സന്തോഷത്തിലാണല്ലോ!" ഞാൻ പറഞ്ഞു.<br />
"ഹും ... അതെ. സന്തോഷത്തിലാ. ഇന്ന് എന്റെ മോള് 'സ' എന്ന അക്ഷരം ഉച്ചരിക്കാൻ പഠിച്ചു ." അഭിമാനം നിറഞ്ഞ വാക്കുകൾ. പക്ഷെ എനിക്കൊന്നും മനസ്സിലായില്ല.<br />
"സായോ?" ഞാൻ ചോദിച്ചു.<br />
"അതെ. സ. അവൾ സംസാരിക്കാൻ ബുദ്ധിമുട്ടുള്ള കുട്ടിയാ. സ്പെഷ്യൽ സ്കൂളിലാ പഠിക്കുന്നത്. കുറെ നാളത്തെ പരിശ്രമങ്ങൾക്ക് ശേഷം ഇന്നലെയാണ് അവൾ 'സ' എന്ന ശബ്ദമുണ്ടാക്കാൻ പഠിച്ചതു."<br />
ആ അമ്മയുടെ ഹൃദയത്തിൽ നിന്നും ഒഴുകിയ സ്നേഹവും അഭിമാനവും സന്തോഷവറും ആ പ്രദേശത്തെയാകെ പ്രകാശിപ്പിക്കുന്നതായി എനിക്ക് <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://etc.usf.edu/clipart/48400/48481/48481_nclockb_lg.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://etc.usf.edu/clipart/48400/48481/48481_nclockb_lg.gif" height="200" width="200" /></a></div>
തോന്നി. എന്റെ ക്ലോക്കിലെ സൂചികളും മിന്നിമറയുന്ന അക്കങ്ങളും എല്ലാം നിശ്ചലമായി നിന്നു. </div>
Najeebahttp://www.blogger.com/profile/00650129636781836658noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-11767302409285140082013-01-31T05:11:00.000-08:002013-01-31T11:33:37.518-08:00സല്ക്കാരം<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
"എന്റെ നിലുമോള് പോയി നില്ക്കുന്ന വീടാ. അവിടെയുള്ളവരെ എങ്ങിനെയെങ്കിലും സന്തോഷിപ്പിച്ചു വിടണം."<br />
ഉമ്മമ്മാന്റെ കമന്റ് കേട്ടപ്പോള് സജ്നാക്ക് ഓര്മ വന്നത് അവളുടെ കോളേജ് ജീവിതമായിരുന്നു. നല്ല മാര്ക്കു കിട്ടാന് വേണ്ടി പുറത്ത് നിന്നും വരുന്ന എക്സ്റ്റേര്ണല് എക്സാമിനറെ കൊണ്ടുപോയി ഫൈവ് സ്റാര് ഹോട്ടലില് താമസിപിച്ചു നല്ല ഭക്ഷണവും കൊടുത്തു പറഞ്ഞയക്കും. സാധാരണ SFI-കാര് ഫൈവ് സ്റാര് ഹോട്ടല് കണ്ടാല് അറിയാതെ മുദ്രാവാക്യം വിളിക്കുമെന്കിലും ഈ ഒരു കാര്യത്തില് അവര്ക്കും നല്ല ഒത്തൊരുമയാണ്. യൂണിയന് ചെയര്മാന് സഘാവ് തന്നെ എല്ലാ കാര്യങ്ങളും ശരിക്ക് നോക്കി നടത്തും. ആ സഘാവിന്റെ ചിന്താഗതി തന്നെയാണ് ഇന്ന് ഉമ്മമ്മാക്കും ഉള്ളത്. സ്വന്തം മോള് പോയി താമസിക്കുന്ന വീട്ടുകാരെ ത്രിപ്തിപെടുത്തുക - അവള്ക് നല്ല മാര്ക്കു വാങ്ങി കൊടുക്കുക. അതിനു വേണ്ടിയാണ് ഉമ്മമ്മ ഈ പെടാ പാടെല്ലാം ചെയ്യുന്നത്.<br />
നിലു സജ്നാന്റെ കുഞ്ഞുമ്മയാണ്, അതായത് ഉമ്മാന്റെ അനിയത്തി. നിലൌഫര് അജ്മല് എന്ന നിലൂനെ കോട്ടക്കലില് നിന്നും കല്യാണം കഴിപ്പിച്ചിരിക്കുന്നത് തലശേരിയിലേക്കാണ്. നല്ല ഒരു ആലോചന വന്നപ്പോള് ദൂരമോന്നും ഇരുകൂട്ടരും ശ്രദ്ധിച്ചില്ല. അജ്മല് എളാപ്പാന്റെ വീട്ടുകാര് ഒരു പഴയ തറവാട്ടിലെ അംഗങ്ങളാണ്, അതുകൊണ്ട് തന്നെ എല്ലാ മാമൂലുകളും അവിടെയുണ്ട്.<br />
ഇന്ന് അജ്മല് എളാപ്പാന്റെ ഉമ്മയും പെങ്ങളും അടുത്ത വീട്ടിലെ പയ്യനും കൂടി ഇവിടെ വരുന്നുണ്ട്. അവര് വരുന്നെന്നു കേട്ടപ്പോള് തുടങ്ങിയതാ ഉമ്മമ്മക്ക് ഒരു ഹാലിളക്കം. അവര്ക്കെന്താ കൊടുക്കുക, അവര്ക്കതിഷ്ടമാകുമോ എന്നെല്ലാം ആലോചിച്ചു തല പുകക്കുന്നു.<br />
മലയാളികള് ഭക്ഷണം കൊണ്ട് സ്നേഹം പ്രകടിപ്പിക്കുമെന്നു കേട്ടിട്ടുണ്ട്. അറബികളുടെ ഹൃദയത്തിലേക്കുള്ള വഴി അവരുടെ ആമാശയത്തിലൂടെയാണെന്ന ഒരു പഴഞ്ചൊല്ലുമുണ്ട്. അപ്പൊ ഈ മാപ്പിളമാരുടെ കാര്യം പറയണോ? മലയാളികളുടെ സ്നേഹവും അറബികളുടെ വഴിയും കൂടി വരുമ്പോള് അവര് തീറ്റ പ്രിയന്മാരും സല്കാര പ്രിയകളും ആയില്ലെന്കിലേ അദ്ഭുതമുള്ളൂ.<br />
<br />
***************<br />
ഇന്നലെ തുടങ്ങിയതാ ഒരുക്കങ്ങള്.<br />
"അജ്മലിന്റെ ഉമ്മാക്ക് നെയ്ച്ചോറും ബിരിയാണിയും ഇഷ്ടമല്ല. അപ്പൊ പിന്നെ അവര്ക്ക് ചോറ് വെക്കാം. കൂടെ മീന്കറിയും മോരുകറിയും ഉപ്പേരിയും മീന് പൊരിച്ചതും." ഉമ്മമ്മ പറഞ്ഞു.<br />
"വേണമെങ്കില് കോഴി വരട്ടുകയും ചെയ്യാം. വെറും മീന് മാത്രം കൊടുക്കുന്നത് ശരിയല്ലല്ലോ." ആഇശാത്ത പറഞ്ഞു. വീട്ടു ജോലിക്ക് സഹായത്തിനു വരുന്ന ഇത്തയാണ് ആഇശാത്ത.<br />
"പക്ഷെ അവര് കോഴി കൂട്ടില്ല. അപ്പൊ നമ്മള്ക്ക് മട്ടണ് വാങ്ങിക്കാം. എന്നിട്ട് അത് വരട്ടാം." ഉമ്മമ്മ ഓര്ത്തെടുത്തു. "പക്ഷെ നിലൂന്റെ നാത്തൂനും ആ പയ്യനും അത് കൊടുക്കാന് പറ്റില്ല. നമ്മള്ക് ബിരിയാണിയും വെക്കാം."<br />
"അവര്ക്ക് നമ്മുടെ ബിരിയാണി പറ്റുമോ ആവോ. തലശ്ശേരിക്കാര് ബിരിയാണിയില് നല്ല expert ആണ്. നമ്മുടെ ബിരിയാണി അവരുടെ അത്ര നന്നാവില്ല." ആഇശാത്ത പരിഭവപെട്ടു.<br />
"ഒരു കാര്യം ചെയ്യാം. കുറച്ചു നെയ്ച്ചോറും +കുറച്ചു ബിരിയാണിയും വെക്കാം. മട്ടണ് വരട്ടാം, കോഴി കുറച്ചു കറിയും വെക്കാം. പിന്നെ കോഴി പൊരിക്കുകയും ചെയ്യാം."<br />
അങ്ങിനെ വിഭവങ്ങള് തീരുമാനിക്കപ്പെട്ടു. അപ്പൊ ഉപ്പപ്പയ്ക്ക് ഒരു സംശയം, "അവര് രാവിലെ വരുന്നതല്ലേ? അപ്പൊ രാവിലത്തേക്ക് എന്തെങ്കിലും കൊടുക്കേണ്ടേ?"<br />
"ശരിയാ." ഉമ്മമ്മാക്ക് അപ്പോഴാണ് ആ കാര്യം ഓര്മ വന്നത്. സ്വതവേ എല്ലാ കാര്യത്തിനും ഉമ്മമ്മയും ഉപപപ്പയും രണ്ടു അഭിപ്രായക്കാരാണെങ്കിലും ഈ കാര്യത്തില് അവര്ക്ക് ഒരേ മനസ്സാണല്ലോ എന്ന് സജ്ന അദ്ഭുതപെട്ടു.<br />
"ആഇശാ ... അപ്പൊ രാവിലെ അവര്ക്ക് എന്ത് കൊടുക്കും?" ഉമ്മമ്മാക്കു വീണ്ടും ബി.പ കൂടി.<br />
"കുറച്ച് പത്തിരിയും വെള്ളപ്പവും ഉണ്ടാകാം. മട്ടണ് കറിയും വെക്കാം. എന്തേയ്?"<br />
"ഹും.... ഇത്തിരി വെജിറ്റബിള് കുറുമയും വെക്കാം. ഇനി രാവിലെ തന്നെ മട്ടന് ഒന്നും ഇഷ്ടപെട്ടില്ലെങ്കിലോ..." ഉമ്മമ്മ മെനു തയ്യാറാക്കി, വോട്ടിനിട്ട് പാസ്സാക്കിയെടുത്തു. അപ്പോഴാണ് ഉമ്മമ്മ സജ്ന അവിടെ നില്കുന്നത് കണ്ടത്.<br />
"ആ.. സജ്ന ഇവിടെ നില്പുണ്ടോ... ഞാന് കണ്ടില്ല. എന്തായാലും നീ ഇവിടെ ഉള്ളത് നന്നായീ. അന്റെ ഹോം സയന്സ് വിഭവങ്ങള് ഇവിടെ പരീക്ഷിക്കാമല്ലോ. ഇയ്യ് നാളെ നല്ല വല്ല ഫ്രൂട്ട് സാലാടോ മറ്റോ ഉണ്ടാക്കണം."<br />
ഹോം സയന്സ് എടുക്കാന് തോന്നിയ നിമിഷത്തെ ശപിച്ചു കൊണ്ട് സജ്ന തന്റെ ഉത്തരവാദിത്തം ഏറ്റെടുത്തു. ഉമ്മാന്റെ അടുത്ത് നിന്നും അടുക്കളപ്പണിയില്നിന്നു രക്ഷപെട്ടു വന്നപ്പോള് ഇവിടെ പന്തം കൊളുത്തി പടയായല്ലോ റബ്ബേ എന്നൊരു നെടുവീര്പ്പും വന്നു. ലോകത്തിലുള്ള എല്ലാ ഫ്രൂട്ട് സാലടിന്റെയും റസീപ്പി നെറ്റില് നിന്നും ഡൌണ്ലോഡ് ചെയ്തു അതില് കേരളത്തില് കിട്ടുന്ന ചേരുവകള് ഉള്ളത് തപ്പിയെടുത്ത് അതില് നല്ലതെന്നു തോന്നിയ ഒരെണ്ണം തിരഞ്ഞെടുത്തു. വേടിക്കേണ്ട സാധനങ്ങളുടെ ലിസ്റ്റും തയ്യാറാക്കികൊടുത്തു. ഇന്നലെ സജ്ന ഉറങ്ങുബോള് ഉമ്മമ്മ കിടന്നിട്ടുകൂടി ഇല്ലായിരുന്നു.<br />
**************************<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRMYPOTh-V9QBYJO4bOb7k94trktyftqN_oRnJ03xbtDvQgxD2Zhg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="175" src="http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRMYPOTh-V9QBYJO4bOb7k94trktyftqN_oRnJ03xbtDvQgxD2Zhg" width="200" /></a></div>
രാവിലെ അടുക്കളയില് നിന്നുള്ള ബഹളം കേട്ടാണ് സജ്ന എണീറ്റത്. കര്ട്ടന് മാറ്റി നോക്കിയപ്പോള് പുറത്താകെ ഇരിട്ടു തന്നെ. അടുക്കളയിലെത്ത്തിയപ്പോള് ഉമ്മമ്മ പറയുന്നത് കേട്ടു, " അഞ്ചു മണിക്കുള്ള ട്രെയിനിനു പോന്നാല് ഒരു ഒന്പതു മണിക്കിവിടെ എത്താണ്ടിരിക്കില്ല. വേകം ഭക്ഷണം റെഡിയാക്കണം അയിഷാ."<br />
സജ്നാക്ക് അടുക്കളയില് കടന്നതെ ഓര്മയുള്ളൂ. പിന്നെ ഒര്മാവരുമ്പോള് കേള്കുന്നത് ഉമ്മമ്മാന്റെ ഡയലോഗ് ആണ്, "അയ്യോ ഒന്പതു മണിയായി. ഇനി എപ്പോ വേണമെങ്കിലും അവര് എത്തും."<br />
അപ്പോഴേക്കും പത്തിരി, വെള്ളപ്പം, പച്ചക്കറി കുറുമ, മട്ടന് കറി എന്നിവ റെഡിയായിരുന്നു. പിന്നെ ചായയും ബട്ടര് ഫ്രൂട്ട് ജൂസും (ഇനി ബട്ടര് ഫ്രൂട്ട് ജൂസെങ്ങാനും ഇഷ്ടപെട്ടില്ലെന്കില് കുടിക്കാന് ) നാരങ്ങ വെള്ളവും.<br />
നമ്മുടെ റെയില്വേന്റെ സമയ നിഷ്ഠ കാരണം അവര് എത്തിയപ്പോള് സമയം പതിനൊന്ന് മണി. അപ്പൊ തന്നെ അവരെ ജൂസ് കൊടുത്തു സല്കരിച്ചു. ഒരഞ്ചു മിനിറ്റ് കഴിഞ്ഞപ്പോള് അവരുടെ പ്രധിഷേധമൊന്നും വകവെക്കാതെ ചായയും പലഹാരങ്ങളും വിളമ്പി.<br />
"ഇതൊന്നും വേണ്ടായിരുന്നു. ഞങ്ങള് കോഴിക്കോട് റെയില്വേ സ്റ്റേഷനില്നിന്നും ചായയും ഭക്ഷണവും കഴിച്ചതാ." നിലുക്കുഞ്ഞിമ്മാന്റെ ഉമ്മ പറയുന്നുണ്ടായിരുന്നു. പക്ഷെ ഉമ്മമ്മ അതൊന്നും കേട്ടതായിപ്പോലും നടിച്ചില്ല.<br />
അവര് ഭക്ഷണം കഴിച്ചു കൊണ്ടിരുന്നപ്പോള് ഉമ്മംമക്ക് വേറെ ഒരു ബോധോദയമുണ്ടായി - "ഇനി അവര്ക്ക് തണുപ്പുള്ള ഫ്രൂട്ട് സലാഡ് ഇഷ്ടമായില്ലെന്കിലോ? അപ്പൊ പിന്നെ കുറച്ചു പായസവും വെക്കാം."<br />
ഉടനെ ആഇശാത്തയും ഉമ്മയും അതിനുള്ള ഓട്ടത്തിലായി. സജ്നാനെ അതിഥികളെ സല്കരിക്കാനും നിയോഗിച്ചു.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://i.istockimg.com/file_thumbview_approve/16269023/2/stock-photo-16269023-catering-table-full-of-tasty-food.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://i.istockimg.com/file_thumbview_approve/16269023/2/stock-photo-16269023-catering-table-full-of-tasty-food.jpg" width="213" /></a></div>
"ഞങ്ങള്ക്ക് വേകം പോണം, മോളേ." നിലുക്കുഞ്ഞിമ്മാന്റെ ഉമ്മ സാജനാന്നോടായി പറഞ്ഞു. അവരുടെ കൂടെ വന്ന പയ്യനെ ചൂണ്ടി വീണ്ടും തുടര്ന്നു, " ഇവനു അഞ്ചു മണിക്ക് തലശ്ശേരി ഒരു മീറ്റിംഗ് ഉണ്ട്. അതിനു അവിടെ എത്തണം. ഒരു പന്ത്രണ്ടരയോടെ ഇവിടുന്നു ഇറങ്ങണം."<br />
അപ്പൊ ചോറ്, കരി, ഉപ്പേരി, മീന്, നയ്ചോര്, ബിരിയാണി, ചിക്കന്, മട്ടന്,...?<br />
സജ്ന ഒരു വിതത്തില് അവിടെ നിന്നും തലയൂരി നേരെ ഉമ്മമ്മാന്റെ അടുത്ത് ചെന്നു. അവര് പായസപ്പണിയിലായിരുന്നു. അത് നിര്ത്തിവെക്കാനും ഇവിടെ ഇത് വരെ ഉണ്ടാക്കിയ ഭക്ഷണം ദാനം ചെയ്യാനും ഉപദേശിച്ചു സജ്ന പറഞ്ഞു, "അവര്ക്ക് പന്ത്രണ്ടരയ്ക്ക് ഇവിടെ നിന്നും പോണമെന്നാ പറയുന്നത്."<br />
"അതൊന്നും പറഞ്ഞാല് പറ്റില്ല. ഉച്ച ഭക്ഷണം കഴിഞ്ഞേ അവര് പോകൂ." ഉമ്മമ്മ തറപ്പിച്ചു പറഞ്ഞു. " ഞാന് സംസാരിക്കാം." ഉമ്മമ്മ അവരുടെ അടുക്കലേക്ക് പോയി. അഞ്ചു മിനിറ്റ് കഴിഞ്ഞു വീണ്ടും അടുക്കളയില് തിരിച്ചെത്തി.<br />
"അവര്ക്ക് പെട്ടന്ന് പോണമെത്രെ. ഇനി ഇപ്പൊ എന്ത് ചെയ്യും?"<br />
"എന്നാ പിന്നെ വേകം ഊണും എടുക്കാം. ഒരുമണിക്ക് ഭക്ഷണം കഴിച്ചിട്ട് രണ്ടു മണിക്കുള്ള ട്രെയിനിനു പോയിക്കോട്ടേ." ഉപ്പപ്പ നിര്ദേശിച്ചു.<br />
"ഉമ്മമ്മ വീണ്ടും അവരുമായി ചര്ച്ച ചെയ്യാന് പോയി.<br />
"ഇനി ഇപ്പൊ ഭക്ഷണമൊന്നും വേണ്ട ഉമ്മാ... ഇനി എങ്ങിനെയാ ഞങ്ങള് ഭക്ഷണം കഴിക്കുക? ഇപോ തന്നെ വയര് ഫുള്ളായി." നിലുക്കുഞ്ഞിമ്മാന്റെ ഉമ്മ പറഞ്ഞു.<br />
"ഒരു രണ്ടു പത്തിരി തിന്നുമ്പോഴേക്കും വയരെങ്ങിനെ നിറയാനാണ്? നിങ്ങള് വെറുതെ പറയുന്നതാ." ഉമ്മ വിട്ടുകൊടുത്തില്ല.<br />
"മാത്രമല്ല ഇവനു ഒരു മീടിങ്ങും ഉണ്ട്. അവനെ അഞ്ചു മണിക്ക് മുന്നേ ഒഴിവാക്കി കൊടുക്കാം എന്നാ ഒരു ഉറപ്പു കൊടുത്തിട്ടാണ് അവന് ഞങ്ങള്ക്ക് കൂട്ടിനു പോന്നത്."<br />
"എന്നാ നിങ്ങള്ക്ക് രണ്ടു മണിയുടെ ട്രെയിനിനു പോകാം. ഞങ്ങള് ഒരുമണിക്ക് ഭക്ഷണം വിളമ്പാം."<br />
ഉമ്മമ്മ പിന്നെയും സ്നേഹപൂര്വ്വം നിര്ബന്ധിച്ചു. അങ്ങിനെ മനസില്ലാമനസ്സോടെ അവര്ക്ക് വഴങ്ങേണ്ടി വന്നു. പതിനൊന്നരയോടെ ചായ കഴിച്ചു എണീറ്റവര് പന്ത്രണ്ടരയോടെ വീണ്ടും ഭക്ഷണത്തിനായി ഇരുന്നു. മേല് പറഞ്ഞ വിഭാവള്ക്ക് പുറമേ സലാഡും ഫ്രൂട്സും അച്ചാറും ചമ്മന്തിയും തൈരും എല്ലാമുണ്ടായിരുന്നു. കുറച്ചു കഴിച്ചെന്നു വരുത്തി ആശ്വാസത്തോടെ എണീറ്റ അവരുടെ മുന്നിലേക് വീണ്ടും ഫ്രൂട്ട് സലാടിന്റെയും പായസത്തിന്റെയും ബൌളുകള് എത്തി. നിലുക്കുഞ്ഞിമ്മാന്റെ ഉമ്മാന്റെ മുഖം കണ്ടപ്പോള് സജ്നാക്ക് ശെരിക്കും സഹതാപം തോന്നി. ഫ്രൂട്ട് സലാഡ് എടുത്തവരെ പായസം എടുക്കാനും പായസം എടുത്തവരെ ഫ്രൂട്ട് സലാഡ് എടുക്കാനും നിര്ബന്ധിക്കാന് ഉമ്മമ്മ മറന്നില്ല.<br />
എല്ലാം കഴിഞ്ഞിറങ്ങുമ്പോള് ഒരു രക്ഷപ്പെടലിന്റെ മുഖഭാവമായിരുന്നു അവര്ക്കെല്ലാം.<br />
"കൊല്ലത്തില് ഒന്നോ രണ്ടോ പ്രാവിശ്യം മാത്രമേ അവര് ഇങ്ങോട്ട് വരുന്നുള്ളൂ. അപ്പോഴെങ്കിലും അവര്ക്ക് നേരെ ചൊവ്വേ ഭക്ഷണം കൊടുക്കേണ്ടേ?" ഉമ്മമ്മ പറയുന്നുണ്ടായിരുന്നു.<br />
" അജ്മല്ന്റെ ഉപ്പാന്റെ അസുഖത്തെ പറ്റി ചോദിക്കാന് സമയം കിട്ടിയില്ല..." ഉപ്പപ്പ പറഞ്ഞു.<br />
"ആ... ഒരു കാര്യവും ചോദിച്ചില്ല. ആകെ തിരക്കായിപ്പോയില്ലേ... ഇനി ഫോണ് ചെയ്തു ചോദിക്കാം ബാക്കി വിശേഷങ്ങള്...", ഉമ്മമ്മ ഒരു നെടുവീര്പ്പോടെ കസേരയില് ചാരിയിരുന്നു.<br />
<br />
<br />
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-30992698908459021292013-01-30T02:09:00.001-08:002013-01-30T02:13:27.561-08:00തുമ്പി<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://encrypted-tbn3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQEm7xz0jgx2sh5__76bEhZjJ9RKax5cnh1id88_Hn3XCtESb6s" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://encrypted-tbn3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQEm7xz0jgx2sh5__76bEhZjJ9RKax5cnh1id88_Hn3XCtESb6s" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="ML">പാടത്തു പന്ത് കളിക്കുന്ന കുട്ടികളെ നോക്കി തുമ്പി വീണ്ടും ആലോചിച്ചു - മുത്തച്ച്ചന് പറഞ്ഞ കഥയാണോ അതോ അമ്മ പറഞ്ഞ കഥയാണോ ശരി?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="ML">മുത്തച്ച്ചന് പറഞ്ഞ കഥ ഇതാണ് - മുത്തച്ച്ചന് പണ്ട് ഒരു കുട്ടിയുടെ കൂടെ കളിയ്ക്കാന് പോയി. ആ കുട്ടി മുത്തച്ചനു കുളിക്കാന് കുളവും, കളിയ്ക്കാന് കളവും, ഇരിക്കാന് പൊന് തടുക്കും, ഉണ്ണാന് പൊന് തളികയും, കൈ കഴുകാന് വെള്ളികിണ്ടിയും തോര്ത്താന് പുള്ളിപ്പട്ടും നല്കി. രാജകീയമായിരുന്നു ആ ദിനങ്ങള്.. ഇന്നും മുത്തച്ച്ചന് അതോര്ത്ത് ചിരിക്കുന്നതും നെടുവീര്പ്പിടുന്നതും കാണാം. കുട്ടികളെ മുത്തച്ചനു ഇപ്പോഴും ഇഷ്ടമാണ്.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="ML">പക്ഷെ അമ്മ പറഞ്ഞത് മറ്റൊരു കഥയാണ്. അമ്മയെ പിടിച്ച കുട്ടി അമ്മയെ ഒരു കുപ്പിക്കകത്തിട്ടു. പാവം അമ്മ! ആകെ പേടിച്ചു പോയി. കുറെ കഴിഞ്ഞു മറ്റൊരു കുട്ടി അമ്മയുടെ വാലു പോക്കെ പിടിച്ചു അമ്മയെകൊണ്ട് കല്ലെടുപിച്ച്ചു. അമ്മയുടെ കാലു എന്ത് മാത്രം നൊന്തു കാണും! അമ്മയുടെ കണ്ണില് നിന്നും ഒലിച്ചിറങ്ങിയ കണ്ണീര് അവര് കണ്ടതേയില്ല. ഈ കുട്ടികള് തീരെ കരുണയില്ലാത്തവര് ആണെന്നാണ് അമ്മയുടെ പക്ഷം.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="ML">തുമ്പി പിന്നെയും ഒരു പുല്നാമ്പില് സംശയിച്ചിരുന്നു. കുട്ടികളേയും പന്തിനേയും മാറി മാറി നോക്കിയിരുന്ന തുമ്പി, പിന്നില് നിന്നും വന്ന വെളുത്തു തടിച്ച ആ പയ്യനെ കണ്ടപ്പൊഴേക്കും </span>പക്ഷെ അവന്റെ കയ്യില് അകപെട്ടു കഴിഞ്ഞിരുന്നു. ചിറക് മുറിച്ചു മാറ്റപെട്ട വേദന ഒരു അലറ്ച്ച്ചയായി തീരും മുന്പേ പാവം തുമ്പി അവന്റെ ചെരുപ്പിനടിയില് ഞെരിഞ്ഞമര്ന്നുപോയി!</div>
</div>
Najeebahttp://www.blogger.com/profile/00650129636781836658noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-54484966945782077802013-01-29T11:27:00.000-08:002013-01-29T11:28:29.048-08:00കവിതകളും ഞാനും.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
കവിതകളെ ഞാന് </div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
വെറുക്കുവാന് ശ്രമിച്ചു.</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
കുറെ എണ്ണത്തിനെ</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
ചീന്തിയെറിഞ്ഞു.</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
ചിലതിനെ ഞാന് </div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
മനപ്പൂര്വം മറന്നു.</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
ഒരു ചില്ലുകവിതയെ</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
തച്ചുടച്ചു കളഞ്ഞു .</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
മനസ്സില് കവിത പെയ്തപ്പോള് </div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
കാറ്റായി അതിനെ വീശിയകറ്റി.</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
വിരിഞ്ഞു വന്ന കവിതയെ</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
നുള്ളിയെടുത്ത് </div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
പേനക്കുള്ളില് തിരുകി.</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
<span id="6_TRN_1j">തെന്നലായ് വന്ന കവിതകളിലെ </span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
ഓരോ വരികളെയും</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/1c/Ripples_Lifjord.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="212" src="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/1c/Ripples_Lifjord.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
പെറുക്കിയെടുത്ത്</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
പുഴയിലെറിഞ്ഞു.</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
അവ ഓളങ്ങളായി <span style="line-height: 1.8;">പരന്നൊഴുകി. </span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
എനിട്ടും കവിതയ്ക്ക്</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
എന്നോട് സ്നേഹമാണ്. </div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
എന്റെ കണ്ണീരില് പേമാരിയായും </div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
പുഞ്ചിരിയില് മഞ്ഞുതുള്ളിയായും</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
എന്റെ മനസ്സില് </div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
കവിത പെയ്തിറങ്ങുന്നു. </div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">
<span id="6_TRN_2v"><span id="6_TRN_2w"><span id="6_TRN_2x"><span id="6_TRN_2y"><span id="6_TRN_2z">അങ്ങിനെ വന്നതാണീ കവി</span></span></span></span></span>തയും<span id="6_TRN_30"><span id="6_TRN_31"><span id="6_TRN_32"></span>. </span></span></div>
<br class="Apple-interchange-newline" /></div>
Unknownnoreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-30005541866092416522012-02-24T10:21:00.000-08:002013-01-29T02:58:34.671-08:00മാതൃത്വം<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.motherhood-cafe.com/wp-content/uploads/2012/03/motherhood-2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://www.motherhood-cafe.com/wp-content/uploads/2012/03/motherhood-2.jpg" width="167" /></a></div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">പണ്ടുപണ്ടോരിക്കല്,</span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">
എന്റെ കണ്ണീര് തുള്ളികളെ <br />
<div>
ഞാന് ചിപ്പികളില് നിറച്ചു.</div>
<div>
കാലങ്ങള്ക്കു ശേഷം </div>
<div>
അത് മുത്തുകളായി.</div>
<div>
ആ മുത്തുകള് പെറുക്കിയെടുത്ത്,</div>
<div>
ഒരു മാലയില് കോര്ത്ത്,</div>
<div>
<span style="line-height: 1.8;">എന്റെ മക്കള്ക്ക് നല്കി.</span></div>
<div>
<span style="line-height: 1.8;">ഇന്നെന്റെ മക്കള്</span></div>
<div>
<span style="line-height: 1.8;">ആ മാലക്കായി</span></div>
<div>
<span style="line-height: 1.8;">അടിപിടി കൂടുന്നു. </span></div>
<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcS29c6EHuyHhGU9Dvj-tuaqzyd6Ln51WrnFksDB7BVQSrhmcLaA"><img border="0" src="https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcS29c6EHuyHhGU9Dvj-tuaqzyd6Ln51WrnFksDB7BVQSrhmcLaA" /></a></div>
<span style="line-height: 1.8;"><br />
</span></div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-17648690675364323032011-10-07T02:03:00.000-07:002013-01-29T06:23:32.496-08:00എന്റെ വെള്ള തട്ടം<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://us.cdn3.123rf.com/168nwm/neotakezo/neotakezo1007/neotakezo100700052/7421737-arabic-woman-wearing-white-hijab-on-white-background.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://us.cdn3.123rf.com/168nwm/neotakezo/neotakezo1007/neotakezo100700052/7421737-arabic-woman-wearing-white-hijab-on-white-background.jpg" /></a></div>
ഞാന് കുഞ്ഞായിരുന്നപ്പോള് എന്റെ വല്ല്യുമ്മാക്ക് ഒരു വെള്ളതട്ടമുണ്ടായിരുന്നു. പൊടി പിടിച്ചു നിറം മങ്ങിയ ഒരു വെള്ളത്തട്ടം. വെല്ല്യുമ്മ അതെന്താ വൃത്തിയാക്കി വെക്കാതതെന്നു ഞാന് എപ്പോഴും ആലോചിച്ചിരുന്നു.<br />
പിന്നീട് ഞാന് വലുതായി. എന്റെ ഉമ്മ എനിക്കൊരു വെള്ളത്തട്ടം തയ്പിച്ചു തന്നു. നല്ല വെണ്മയുള്ള തട്ടം. അത് എപ്പോഴും വൃത്തിയാക്കി വെക്കാന് ഞാന് ശ്രമിച്ചു.<br />
പക്ഷേ എന്റെ കയ്യില് നിന്നും അതില് ഒരു പാട് വീണു. ബാക്കി വന്ന ചില്ലറ കൊണ്ട് ആരും അറിയാതെ വാങ്ങിച്ച ഒരു മിഠായിയില് നിന്നും വീണ ചോക്ലേറ്റിന്റെ കറ. നഷ്ടപെട്ട നിഷ്കളങ്കതയുടെ അടയാളം. അത് ആദ്യത്തെ കറ മാത്രമായിരുന്നു. പിന്നീട് വന്ന കറകളില് ഏറ്റവും നിറം കുറഞ്ഞ കറ.<br />
വേനലില് പാടത്തു പന്ത് കളിയ്ക്കാനും മാവില് കേറാനും ആരാന്റെ പറമ്പില് പോയി പറങ്കി അണ്ടി കക്കാനും തോട്ടത്തില് നിന്നും ജാതിക്ക പറിക്കാനും പോയപ്പോള് പാറി വീണ പൊടി തട്ടത്തിന്റെ നിറം മഞ്ഞയാക്കി. ഞാന് ഒരു മരം കേറിപ്പെണ്ണാനെന്നു നാട്ടുകാര് ആ തട്ടം നോക്കിപ്പറഞ്ഞു.<br />
തലയില് പേന് പുഴുത്തപ്പോള് കയ്യില് കിട്ടിയ പേനയുമായി ഞാന് തല ചൊറിഞ്ഞു. തട്ടത്തില് നല്ല നീലപ്പാടുകള് വീണു. ഹീറോ പേനയുടെ റോയല് ബ്ലൂ മഷിയുടെ കറകള്. എത്ര കഴുകീട്ടും അത് പിന്നേം പിന്നേം വന്നു, ഞാന് വൃത്തിയും വെടിപ്പുമില്ലാത്ത കുട്ടിയായി മാറി.<br />
കൌമാരത്തില് കൂട്ടുകൂടി നടന്നപ്പോള് വീണ അനുസരണക്കേടിന്റെ കറകള് ഇപ്പോഴും പോയിട്ടില്ല. പേരക്ക മരത്തിന്റെ ചുള്ളികൊണ്ട് അടികിട്ടിയപ്പോള് വീണ പച്ച നിറമുള്ള പാടുകള്, ടീച്ചര് ചോക്ക് കൊണ്ടെറിഞ്ഞപ്പോള് വീണ വര്ണാഭമായ പാടുകള്.<br />
കൌമാരം കഴിഞ്ഞു യുവത്വത്തിലെക്കും കോളേജിലേക്കും ഞാന് പടികയറി. ഒരിക്കല് ആരോ ചൂണ്ടിക്കാണിച്ചു തന്നപോഴാണ് ഞാന് അത് ശ്രദ്ധിച്ചത്, എന്റെ തട്ടത്തില് വൃത്തിയില്ലാത്ത ഒരു കറുത്ത കറ. ഭയങ്കര നാറ്റവും. അതെന്താണെന്ന് എത്ര ആലോചിച്ചിട്ടും അന്നെനിക്ക് മനസ്സിലായില്ല. പിന്നീട് യുവത്വം കഴിഞ്ഞു, സിരകളിലെ രക്തം ചൂടാറിയപ്പോഴാണ് എനിക്ക് പിടികിട്ടിയത്, അതെന്റെ കണ്ണിന്റെ കറയായിരുന്നെന്ന്. കണ്ണുകള് താഴോട്ട് തിരിക്കാന് അള്ളാഹു കല്പിച്ച സന്ദര്ഭങ്ങളില് ഞാന് അത് ചെയ്യാത്തതിന്റെ ഫലമായി വീണ കറുത്ത പാട്.<br />
പിന്നീടെപ്പോഴോ എന്റെ തട്ടത്തില് വീണ രക്തത്തിന്റേയും മാംസത്തിന്റെയും പാടുകള് ഞാന് കണ്ടില്ല. ഞാന് പാരദൂഷണക്കാരിയായി മാറിയതും ഞാന് അറിഞ്ഞില്ല. കൂട്ടുകാരുടെ കുറ്റങ്ങള് കണ്ടുപിടിച്ചു പറഞ്ഞു പരത്തുന്നത് എന്റെ ജോലിയായി. അതോടൊപ്പം എന്റെ തട്ടവും പാടുകള് കൊണ്ട് നിറഞ്ഞു.<br />
ഇന്ന് അവേശങ്ങളും ആഗ്രഹങ്ങളുമില്ലാതായി. യുവത്വം കഴിഞ്ഞു. പുതിയ വഴികളിലൂടെ സഞ്ചരിക്കണമെന്നുണ്ട്. പക്ഷെ അതിനു തട്ടം വൃത്തിയുള്ളതു വേണ്ടേ? ഇത് വെച്ചു നോക്കുമ്പോള് എന്റെ വല്ല്യുമ്മയുടെ തട്ടം വളരെ വൃത്തിയുള്ളതായിരുന്നു, അതില് ഇത്തിരി പോടിയല്ലേ ഉണ്ടായിരുന്നുള്ളൂ! ഞാന് തട്ടം കഴുകാന് തീരുമാനിച്ചു. ആദ്യം സോപ്പ് കൊണ്ട് കഴുകി, കറകള് പോയില്ല. പിന്നെ തിളപ്പിച്ചു. എനിട്ടും കറകള് പോയില്ല. ക്ലോറക്സില് മുക്കി വെച്ചു. എനിട്ടും വിഫലം. കറകള് ശോഭിച്ചങ്ങിനെ നില്കുന്നു. ഇനി എന്ത് ചെയ്യും? ഞാന് തലപുകച്ചു.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
എന്റെ തട്ടമല്ല, എന്നെയാണ് കഴുകേണ്ടതെന്നു ഞാന് എന്നാണ് മനസ്സിലാക്കുക? എന്റെ ഹൃദയത്തിലാണ് ഈ കറകളൊക്കെയും എന്ന് ഞാന് എന്നാണറിയുക?</div>
Unknownnoreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-3828665658255130762011-08-29T10:16:00.000-07:002013-01-29T09:53:05.534-08:00ഈദ് ആശംസകള്<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipD9Rdjy3eTe4PiLFKlcFURPuLlDdoRPwj3me9kiYewG239ODGNt0yrYJ1fpvefY33HdFBTZH8aVAGeMR3qtUT8yoMr9cPUVIZtFG1oULmChcXpGTbJngasytmXw5ypcIBmuzdkKN_JK0/s1600/eid+mubarak.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="226" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipD9Rdjy3eTe4PiLFKlcFURPuLlDdoRPwj3me9kiYewG239ODGNt0yrYJ1fpvefY33HdFBTZH8aVAGeMR3qtUT8yoMr9cPUVIZtFG1oULmChcXpGTbJngasytmXw5ypcIBmuzdkKN_JK0/s320/eid+mubarak.jpg" width="320" /></a></div>
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-57807194654381209762011-08-24T02:27:00.000-07:002013-01-29T11:08:03.122-08:00നിഴല്<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<blockquote>
നിഴല്: നിങ്ങളെങ്ങോട്ടാ?</blockquote>
<blockquote>
ഞാന് :എവിടെക്കായാലും നിനക്കെന്താ? നിനക്കെന്നെ പിന്തുടര്ന്നാല് പോരെ?</blockquote>
<blockquote>
നിഴല്:എപ്പോഴും പിന്തുടരാന് പറ്റില്ല.</blockquote>
<blockquote>
ഞാന് :അതെന്താ?</blockquote>
<blockquote>
നിഴല്:നീ വെളിച്ചതിലേക്കടുക്കുമ്പോള് ഞാന് നിന്നെ പിന്തുടരാം.പക്ഷെ നീ വെളിച്ചത്തില് നിന്നകലുംബോള് ഞാന്, നിന്റെ കറുത്ത രൂപം, മുന്നില് നടക്കും. വെളിച്ചമില്ലാത്ത വീഥികള് എനിക്കിഷ്ടമല്ല. നീ ഇരുളിനെ തേടുമ്പോള്, നീ തനിച്ചാണ് യാത്ര.</blockquote>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-kf-rxfFP8Fo/UJsp-fXTbNI/AAAAAAAAJ7I/Lt6CAmqRS5Y/s1600/chp_shadow.jpg"><img border="0" height="257" src="http://4.bp.blogspot.com/-kf-rxfFP8Fo/UJsp-fXTbNI/AAAAAAAAJ7I/Lt6CAmqRS5Y/s320/chp_shadow.jpg" width="320" /></a></div>
<br /></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-9640947469820649402011-08-16T23:33:00.000-07:002013-01-29T11:10:47.409-08:00ഞാന്<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: center;">
ജീവിതത്തിലുണ്ട് ഞാനെന്നും</div>
<div style="text-align: center;">
നിന് ചാരെയെങ്കിലും</div>
<div style="text-align: center;">
മരണത്തിലില്ല; നീ തനിച്ചാണ്</div>
<div style="text-align: center;">
ആ യാത്രയിലെന്നും.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRw6JK_XHgN6wG_9MZMEAxeqEmCWGecVt-M2Cpw_6xHIswTspTF"><img border="0" src="https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRw6JK_XHgN6wG_9MZMEAxeqEmCWGecVt-M2Cpw_6xHIswTspTF" /></a></div>
<br /></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-41828745866067931522011-08-15T01:09:00.000-07:002013-01-29T11:20:07.771-08:00ആഗസ്റ്റ് 15<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="separator" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;">
<img border="0" height="302" src="http://farm5.staticflickr.com/4137/4893362804_ed69bb4531_z.jpg" width="320" /></div>
<br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: #ea9999; color: #990000;">ഒരിക്കല് കൂടി,</span><br />
<span style="background-color: #ea9999; color: #990000;">ഒരാഗസ്റ്റ് പതിനഞ്ച്,</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: #ea9999; color: #990000;">ഒരു സ്വാതന്ത്ര്യദിനം.</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: #ea9999; color: #990000;">പതിവുപോലെ</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: #ea9999; color: #990000;">സൂര്യോദയം,</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: #ea9999; color: #990000;">പിന്നെ, അസ്തമയം.</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: white;">അടിമച്ചങ്ങല</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: white;">ഒന്നുകൂടി മുറുക്കുവാന്,</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: white;"><a href="http://farm5.staticflickr.com/4137/4893362804_ed69bb4531_z.jpg">വിജ്ഞാനത്തിന് വെളിച്ചം</a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: white;">ഊതിക്കെടുത്തുവാന്,</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: white;">അഴിമതിയില്</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: white;">മുങ്ങിക്കുളിക്കുവാന്,</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: white;">ചക്കരഭരണിയില്</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: white;">കയ്യിട്ടുവാരാന്,</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: white;">എന്ഡോസള്ഫാന് ഇരകളെ</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: white;">കണ്ടില്ലെന്നു നടിക്കാന്,</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: white;">മുതലാളിത്തത്തിന് മുന്നില്</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: white;">ഓചാനിച്ചു നില്കാന്,</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: white;">എന്നിട്ട് തിരിഞ്ഞുനിന്നു</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: white;">ഞാന് ശക്തനെന്നു പറയാന്,</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: white;">മനസ്സും മസ്തിഷ്കവും</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: white;">വായുവും വെള്ളവും</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: white;">വിറ്റുതുലക്കാന്,</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: white;">എല്ലാത്തിനും വേണ്ടി</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: white;">ഒരു ദിനം കൂടി.</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: #b6d7a8; color: #274e13;">ഒരു ശാംപൈന് തുറന്നു</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: #b6d7a8; color: #274e13;">കെന്റുക്കി ചിക്കന് ഫ്രൈയുടെ</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: #b6d7a8; color: #274e13;">മഹത്തായ സാനിദ്ധ്യത്തില്</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: #b6d7a8; color: #274e13;">ആഘോഷിക്കുന്നു നാം</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="background-color: #b6d7a8; color: #274e13;">നമ്മുടെ നാടിന്റെ </span><br />
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-45887229786421246742011-08-10T01:35:00.000-07:002013-01-29T11:26:19.049-08:00മാറ്റം<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTpTaoWhGeJczHirvfjySAgBnfX83X3dcTY4U_blukLDcWY90Kc1A" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTpTaoWhGeJczHirvfjySAgBnfX83X3dcTY4U_blukLDcWY90Kc1A" /></a></div>
തെളിനീരോഴുകിയിരുന്നു,<br />
പണ്ടൊരു നാള്, ഈയാറില്.<br />
നീലപ്പൊന്മകള് പാറിനടന്നിരുന്നു,<br />
പരല്മീനുകളനവധി<br />
നീന്തിത്തുടിച്ചിരുന്നു.<br />
കൊറ്റികളൊറ്റക്കാലില് നിന്ന്<br />
തപസ്സ് ചെയ്യുമായിരുന്നു.<br />
മുളങ്കാടുകളെന്നും പൂത്തുലഞ്ഞു.<br />
ഓണക്കാലത്തെ അവധിക്കു<br />
സഹോദരങ്ങള്ക്കൊപ്പം<br />
ചൂണ്ടയുമായി ഞാനും പോയിരുന്നു,<br />
മീനുകളൊന്നും കിട്ടിയില്ലെങ്കിലും.<br />
പുഴയില് ആര്ത്തുല്ലസിച്ചു,<br />
കടത്ത് തോണിയില്<br />
കളിച്ചു രസിച്ചു.<br />
<div style="text-align: right;">
ഇന്ന്,</div>
<div style="text-align: right;">
സഹോദരങ്ങളില്ലിവിടെ,</div>
<div style="text-align: right;">
അവര് ദൂര ദേശങ്ങളില്.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: right;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.thehindu.com/multimedia/dynamic/01212/TH18-OPED-TY08CAUV_1212796f.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="187" src="http://www.thehindu.com/multimedia/dynamic/01212/TH18-OPED-TY08CAUV_1212796f.jpg" width="320" /></a></div>
അവധികള്, ഉറങ്ങിത്തീര്ക്കാന്.</div>
<div style="text-align: right;">
പുഴയില് കളിയുമില്ല, കുളിയുമില്ല!</div>
<div style="text-align: right;">
മുളങ്കാടുകള് വെട്ടിമാറ്റപ്പെട്ടു,</div>
<div style="text-align: right;">
കൊറ്റികള് തപ്സ്സുനിര്ത്തി.</div>
<div style="text-align: right;">
പരല്മീനുകള് ചത്തു പൊന്തി.</div>
<div style="text-align: right;">
പൊന്മകള് തീറ്റതേടിയലഞ്ഞു</div>
<div style="text-align: right;">
പിന്നെ, പാറിയകന്നു പോയി.</div>
<div style="text-align: right;">
തെളിനീര് പുഴക്കിന്നു</div>
<div style="text-align: right;">
പെട്രോള് നിറം പകര്ന്നു.</div>
<div style="text-align: right;">
സൂര്യരശ്മികളേറ്റതു</div>
<div style="text-align: right;">
മിന്നിത്തിളങ്ങി നില്ക്കുന്നു.</div>
<div style="text-align: right;">
മണല് ലോറികളും</div>
<div style="text-align: right;">
കഴുകുന്ന വാഹനങ്ങളും</div>
<div style="text-align: right;">
പുഴയെ കൊന്നു തിന്നുന്നു.</div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: #990000;">ഇത് ഗ്രാമീണ</span><span class="Apple-style-span" style="color: #990000;">തയില് നിന്നും</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: #990000;">നാഗരികതയിലേക്കുള്ള മാറ്റമെന്നു</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: #990000;">ആശ്വസിക്കുന്നു ഈ സമൂഹം.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: #990000;">എന്നാലും ഒരു നെഞ്ചിടിപ്പ്,</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: #990000;">മാറ്റം സ്വാതന്ത്ര്യത്തില് നിന്നും</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: #990000;">അടിമത്തത്തിലേക്കാകുമോ?</span></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-40337446436224653642011-08-09T01:20:00.000-07:002013-01-29T11:35:29.832-08:00മലര്വാടി<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTbwQl2n-FL8gq73lA8T85POM6QnJZS5QTYSozcjjv1tj0rij85"><img border="0" src="https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTbwQl2n-FL8gq73lA8T85POM6QnJZS5QTYSozcjjv1tj0rij85" /></a></div>
<br /></div>
പൂവൊന്നെനിക്ക് വേണമെന്നുണ്ടായിരുന്നു,<br />
പുഞ്ചിരി ക്കുന്ന, സുഗന്ധം വീശുന്നൊരുപുഷ്പം.<br />
മന്ദഹാസം തൂകുന്നൊരാ സ്വര്ഗപ്പൂവിനായി<br />
മലര്വാടിയിലേറെ തിരഞ്ഞു ഞാനന്ന്.<br />
പൂത്തുലഞ്ഞു നില്കുന്ന <span class="Apple-style-span" style="color: #cc0000;">ജമന്തി</span><br />
പക്ഷേ, സുഗന്ധം വീശുന്നില്ലായിരുന്നു.<br />
മഞ്ഞിന് നിറമുള്ള <span class="Apple-style-span" style="color: #cc0000;">മുല്ലപ്പൂവി</span>ന്<br />
മോഹിച്ചത്രയും വലുപ്പമില്ലായിരുന്നു.<br />
മന്ദസ്മിതം തൂകുന്ന <span class="Apple-style-span" style="color: #cc0000;">പനന്നീരി</span>നാണേല്<br />
മുള്ള് നിറഞ്ഞൊരു മേനിയും!<br />
ഈ പൂന്തോപ്പൊരു പള്ളിപ്പറംബുപോലെ-<br />
ന്നൊരു വേള ചിന്തിച്ചു പോയി ഞാന്!<br />
പൂകളെത്തിരഞ്ഞു നടന്നു ഞാന് അന്ധമായി<br />
പൂന്തോപ്പ് പിന്നിട്ടു, പുല്മൈതാനവും.<br />
കാട്ടുവഴിലേറെ പരതി നിന്നു പിന്നെയും,<br />
കാട്ടിലും ഞാനേറെ നടന്നന്വേഷിച്ചു.<br />
<b><span class="Apple-style-span" style="color: #741b47;">ഓരോ പൂവിനുമോരോ ദോഷങ്ങള്</span></b><br />
<b><span class="Apple-style-span" style="color: #741b47;">ഓരോ മനുഷ്യനുമെന്നപോലെ.</span></b><br />
കാര്യങ്ങളോരോന്നു ചിന്തിച്ചു നടക്കവേ,<br />
കണ്ട് ഞാന് മുന്നില്, അനന്തമായി മരുപ്പറംബ്.<br />
കായില്ല, പൂവില്ല, ചെടിയില്ലെവിടെയും<br />
കണ്കുളിര്ക്കെയോന്നു കാണുവാന്!<br />
എത്ര സുന്ദരം! മുന്കണ്ട പൂക്കളത്രയും,<br />
ഓര്ത്തുപോയാ പൂന്തോപ്പ്, ഞാനന്നേരം.<br />
<blockquote>
<span class="Apple-style-span" style="color: #351c75;"><b>ദോഷങ്ങളില്ലാത്തൊരു പുഷ്പവും നമുക്കില്ല,<br />
ദോഷങ്ങളില്ലാതൊരു മനുഷ്യ ജീവിയും.<br />
ദോഷങ്ങളെ മറന്നു സ്നേഹിപ്പതെങ്കില്<br />
ദാരിദ്ര്യമില്ല, സുഹൃത്തുക്കളില് നമുക്കെന്നും. </b></span></blockquote>
<blockquote>
</blockquote>
<blockquote>
</blockquote>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-14606087239010206782011-08-07T01:02:00.000-07:002013-01-29T11:37:02.376-08:00സ്നേഹം<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
ഒരു റെഡ് റോസിന് വില<br />
ടെന് റുപ്പീസ്,<br />
ഒരു വലന്റൈന് കാര്ഡിന്<br />
ഫിഫ്റ്റി റുപ്പീസ്,<br />
ഒരു വലന്റൈന് ഗിഫ്റ്റ്-<br />
ഹണ്ഡ്റഡ് റുപ്പീസ്.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://lovetheblooms.com/wp-content/uploads/2012/06/_Presentation%20Red%20Rose%20Bouquet.JPG" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://lovetheblooms.com/wp-content/uploads/2012/06/_Presentation%20Red%20Rose%20Bouquet.JPG" width="320" /></a></div>
അന്ന് വൈകുന്നേരം<br />
എനിക്ക് കിട്ടിയ സ്നേഹങ്ങള്<br />
ഞാനളന്നു നോക്കി.<br />
എന്റെ പ്രിയ തോഴന് തന്നത്,<br />
പത്ത് രൂപ മാത്രം.<br />
കളിത്തോഴി തന്നത് ഫിഫ്റ്റി.<br />
എന്റെ ക്ലാസ്മേറ്റ്സ്<br />
വണ് ഹണ്ഡ്റഡ് റുപ്പീസ്.<br />
എന്റെ കാമുകന്<br />
അഞ്ഞൂറിനടുത്ത് സ്നേഹം.<br />
ഇതൊന്നും നല്കാത്ത<br />
എന്റെ മാതാപിതാക്കള്,<br />
സഹോദരന്മാര്.<br />
ഇവര്ക്കൊന്നും എന്നോടെന്താ<br />
സ്നേഹമില്ലാത്തത്?<br />
അറ്റ് ലീസ്റ്റ്, ലവ് ഫോര് വണ് റുപ്പീ?</div>
Unknownnoreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-57282638171000609462011-08-07T00:32:00.000-07:002011-08-11T03:13:15.257-07:00ജീവിതം<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">പിറക്കുന്നുവീമണ്ണിലെങ്കില്<br />
പാറിപ്പറക്കണം നീ പാരാകെ<br />
പതറാതെ ഉയരണം വാനിലോളം.<br />
മായാത്ത മുദ്രകള് ഒന്നുമില്ലെങ്കില്<br />
മരിച്ചതിനൊക്കുമേ ജീവിച്ചിരിക്കലും.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-UwL7venX7sE/Tj4_iQ1TgqI/AAAAAAAAA-Y/Pic_C2WYfoY/s1600/footsteps.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-UwL7venX7sE/Tj4_iQ1TgqI/AAAAAAAAA-Y/Pic_C2WYfoY/s320/footsteps.jpg" width="235" /></a></div></div>Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-13679123843621329932011-08-06T22:31:00.000-07:002011-08-11T03:12:35.273-07:00ഹാപ്പി ഫ്രണ്ട്ഷിപ്പ് ഡെ!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-pIAMaxCRObo/Tj4kg7fE1XI/AAAAAAAAA-I/mjWsTN5-MnU/s1600/Happy+Friendship+day+Orkut+greeting+card+send+orkut+scrap.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-pIAMaxCRObo/Tj4kg7fE1XI/AAAAAAAAA-I/mjWsTN5-MnU/s320/Happy+Friendship+day+Orkut+greeting+card+send+orkut+scrap.jpg" width="320" /></a></div><br />
<br />
എന്നാത്മ സുഹൃത്തിന്<br />
ഹാപ്പി ഫ്രണ്ട്ഷിപ്പ് ഡെ!<br />
ഈ സ്നേഹം പങ്കുവെക്കുവാന്<br />
ഒരു ദിനം നല്കിയ സമൂഹത്തിനു,<br />
ഒരായിരം നന്ദി!<br />
തിരക്കാണ് സുഹ്രുത്തേ, ജീവിതം.<br />
എന്നുമെന്നുമോര്ക്കാന് പ്രയാസം.<br />
എങ്കിലും നമുക്കീ ദിനമുണ്ടല്ലോ<br />
പരസ്പരം ഓര്മിക്കുവാന്<br />
ഈ സ്നേഹം പങ്കുവെക്കുവാന്...!<br />
രാഷ്ട്രീയം പറഞ്ഞന്നു നമ്മള്<br />
പരസ്പരം തല്ലിയതോര്മയുണ്ടോ?<br />
ഇന്നതോര്ത്തു ചിരിക്കുന്നു,<br />
ആദര്ശത്തിലെവിടെ ആത്മബന്ധം?<br />
നീയാണരികിലെന്നറിയാന്<br />
നാളേറെ കഴിയേണ്ടിവന്നെനിക്ക്.<br />
അത്ത്രയേറെ നമ്മുടെ ഹൃദയങ്ങള്<br />
അകലങ്ങളിലായിരുന്നു.<br />
എങ്കിലും, ഇന്നീ ദിനത്തില്,<br />
നമുക്ക് സൌഹൃദം പങ്കിടാം.<br />
നാളെയിത് നിലനിന്നില്ലെന്കിലോ..<br />
നീ വരുമെന്ന വിശ്വാസത്തില്.<br />
ഞാന് കാത്തിരിക്കും.<br />
<blockquote>NB: ഒരു 'വിദേശി'യുണ്ടിവിടെ,<br />
നമുക്കത് പൊട്ടിക്കാം.<br />
പുതിയ സി.ഡികളുണ്ടെങ്കില്<br />
<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>കയ്യില് കരുതുക.</blockquote><div><br />
</div></div>Unknownnoreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-87507663549550389652011-08-06T22:30:00.000-07:002011-08-11T03:12:35.274-07:00മരണം<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-oYYjeME_kHU/Tj4k8CDIvBI/AAAAAAAAA-M/atM6WZlJqQA/s1600/WeighingTheSoul2_350x371.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-oYYjeME_kHU/Tj4k8CDIvBI/AAAAAAAAA-M/atM6WZlJqQA/s320/WeighingTheSoul2_350x371.jpg" width="301" /></a></div>ആത്മാവിനെ തൂക്കാന്<br />
എനോക്കൊരു തുലാസ് വേണം.<br />
ആരോ പറഞ്ഞു<br />
ആത്മാവുള്ള ശരീരവും<br />
ആത്മാവില്ലാത്ത ശരീരവും<br />
ഒരേ തുലാസില് തൂക്കുക,<br />
എന്നിട്ട്, ആദ്യത്തേതില് നിന്നും<br />
രണ്ടാമത്തേത് കുറക്കുക.<br />
അങ്ങിനെ ഞാന് കുറച്ചപ്പോള്<br />
ആകാശത്തില് നിന്നും ഞാന് കണ്ടു,<br />
എനിക്ക് ശരീരമില്ലായിരുന്നു,<br />
ആത്മാവ് മാത്രം!</div>Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-72144830412186507612011-08-04T01:17:00.000-07:002011-08-11T03:12:35.274-07:00മഴത്തുള്ളിയുടെ കഥ.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-PIj3Gp50RIc/TjpWdGS628I/AAAAAAAAA9k/_fZ9n6G5ZSI/s1600/logo1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-PIj3Gp50RIc/TjpWdGS628I/AAAAAAAAA9k/_fZ9n6G5ZSI/s320/logo1.jpg" width="320" /></a></div><br />
പറന്നു വന്ന മഴത്തുള്ളിയില്,<br />
ആദ്യം ഞാന് കണ്ടത്,<br />
ഇലയുടെ പച്ച നിറം.<br />
പിന്നെയതിറ്റി വീണത്<br />
ഒരു പനനീര് പൂവിതളില്.<br />
ആ നിറവും ഗന്ധവുമുള്കൊണ്ട്.<br />
മണ്ണില് നിവര്ന്നു നിന്ന പുല്ലിലേക്ക്,<br />
കണ്മിഴിച്ച പുല്ചെടിക്കഹ്ലാദം.<br />
സൂര്യ രശ്മിയില് ലയിക്കാനായി<br />
മഴത്തുള്ളി ഇഴഞ്ഞു നീങ്ങിയത്,<br />
പുല്ചെടിയുടെ നാംബിലേക്ക്.<br />
ഒരു വജ്രം കണക്കെ ശോഭിച്ചത്,<br />
തന്നുള്ളിലൊരു സൂര്യനുണ്ടെന്ന പോല്.<br />
നിനക്കാതെ വന്ന കുഞ്ഞിക്കാറ്റ് പക്ഷെ<br />
തട്ടിത്താഴെയിട്ടാ മഴത്തുള്ളിയെ...<br />
നിഷ്കരുണമെന്നെല്ലാതെന്ത് പറയാന്!<br />
നീയും എന്നുള്ളിലെ മഴത്തുള്ളിയായിരുന്നു.</div>Unknownnoreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-62664913281975202782011-08-04T01:16:00.001-07:002013-01-28T06:27:50.618-08:00കണ്ണ്<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRI9CvbyTXRdCO_BKiQzByzMo3CNLjCPEgoB_oTwlCm2HsjKCe0YA"><img border="0" src="https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRI9CvbyTXRdCO_BKiQzByzMo3CNLjCPEgoB_oTwlCm2HsjKCe0YA" /></a></div>
<br />
കണ്ണില്,<br />
കടലുണ്ട്, തിരമാലകളും.<br />
കണ്ണ്,<br />
പാടും, പറയും,<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
ചിരിക്കും, കരയും.<br />
സ്വപ്നം നിറഞ്ഞ കണ്ണുണ്ട്,<br />
സംസാരിക്കുന്ന കണ്ണുണ്ട്.<br />
തിളങ്ങുന്ന കണ്ണുകളില്,<br />
തിളയ്ക്കുന്ന യൗവ്വനം.<br />
കണ്ണ് വേണ്ടാത്ത മനക്കണ്ണുണ്ട്,<br />
കാഴ്ച വേണ്ടാത്ത ഉള്കാഴ്ചയും.<br />
കണ്ണുണ്ടായിട്ടും,<br />
കണ്ണീചോര ഇല്ലാത്തവരുണ്ട്,<br />
കാഴ്ചപ്പാടും ഉള്കാഴ്ചയും<br />
ഇല്ലാത്തവരുണ്ട്.<br />
കാണുന്നതൊക്കെയും സത്യമാണെങ്കിലും<br />
കാണാത്ത സത്യങ്ങളാനതികവും.<br />
ഇത്തിരിപ്പോന്നതെങ്കിലുമോര്ക്കൂ<br />
കണ്ണിനു കാഴ്ചപ്പാടുകളെത്ര!<br />
<div>
<br /></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-67419085676489956052011-08-03T02:29:00.000-07:002013-01-28T06:25:55.642-08:00തീവണ്ടിക്കാഴ്ചകള്<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
അടുത്തിരിക്കുന്ന യുവതി, മൊബൈല് ഫോണില്,<br />
യാത്രയിലും പിരിയാത്ത സുഹ്ര്ദ്ബന്ധവുമായി.<br />
എതിരെ ഇരിക്കുന്ന മദ്ധ്യവയസ്കന്<br />
തലേന്നത്തെ ഉറക്കക്ഷീനം മാറ്റുന്നു.<br />
അപ്പുറത്ത് ഒരമ്മ കുഞ്ഞിനെ മുലയൂട്ടുന്നു,<br />
ഉയര്ന്നു വരുന്ന ജീവിതബന്ധങ്ങള്!<br />
അകത്തെ കാഴ്ചകള് വിരസമായപ്പോള്<br />
ഓടിമറയുന്ന പുറത്തെ കാഴ്ചകളില് അഭയം തേടി.<br />
സ്യൂരനെ തൊടാന് കുതിച്ചുയരുന്ന തെങ്ങുകള്,<br />
വിടര്ന്ന മയില്പ്പീലികള് പോലെ തെങ്ങോലകള്,<br />
കാറ്റത്തു നൃത്തം ചവിട്ടി നില്ക്കുന്നു.<br />
അതിന്റെ മടെലെടുത്ത് ബാറ്റാക്കി,<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://encrypted-tbn3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSJZHR6s9AqmTtNxRiWRVfB17xmWg2DSPYBjo4OEqx_jOPiffq0" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://encrypted-tbn3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSJZHR6s9AqmTtNxRiWRVfB17xmWg2DSPYBjo4OEqx_jOPiffq0" width="320" /></a></div>
കോലുകള് മണ്ണിലാഴ്ത്തി സ്റ്റെമ്മാക്കി,<br />
പാടങ്ങള് പിച്ചാക്കി കളിക്കുന്ന കുട്ടികള്.<br />
നട്ടുച്ചവെയിലില് പെറ്റികോട്ടിട്ടോടുന്ന ബാലിക.<br />
വരണ്ടുണങ്ങിയ പാടങ്ങള്ക്കിടയില്<br />
പച്ച പുതച്ച ഒരു തുണ്ടു ഭൂമി,<br />
അതില് അന്നം തേടിയെത്തിയ കൊറ്റികള്.<br />
അനന്തതയിലേക്ക് യാത്ര തിരിക്കുന്നവരോട്<br />
കൈവീശിക്കാണിക്കുന്ന പൈതങ്ങള്.<br />
അന്യര്ക്ക് കൈവീശുന്നത് സംസ്കരമല്ലെന്നു<br />
പഠിപ്പിച്ച അദ്ധ്യാപകനെ മനസ്സില് ധ്യാനിച്ച്<br />
സംസ്കാരസംബന്നയാകാന് വേണ്ടി ഞാന്<br />
ആ കുഞ്ഞുങ്ങളുടെ സന്തോഷം കണ്ടില്ലെന്നു വെച്ചു.<br />
പൂക്കളെയും ചെടികളേയും വൃക്ഷങ്ങളേയും<br />
നാടിനെയും വീടിനെയും പിന്നിലാക്കി<br />
ലക്ഷത്തിലെക്കിഴയുന്ന ഒരു വന് സര്പ്പം.<br />
അതിനുള്ളില് ഞാനും എന്റെ കാഴ്ചകളും.</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-88028633442654617152011-08-02T00:38:00.000-07:002013-01-28T06:20:40.876-08:00മരത്തിന്റെ സന്തോഷം.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
ദു:ഖിച്ചു നില്കുന്ന മരത്തെ കണ്ട്,<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSKN1zUMzkqHA9sd8ayIx8-239kL8tXzuhRuYdklp202lRpTq9FnQ" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="211" src="https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSKN1zUMzkqHA9sd8ayIx8-239kL8tXzuhRuYdklp202lRpTq9FnQ" width="320" /></a><span id="goog_64033702"></span><span id="goog_64033703"></span><a href="http://www.blogger.com/"></a></div>
കുളത്തിലെ മീന് കുഞ്ഞൊന്നു പറഞ്ഞു,<br />
"കൊതിയില്ലേ സ്നേഹിതാ നീന്തിടുവാന്,<br />
ഈ കുളമൊക്കെ ഒന്നു കറങ്ങിടുവാന്."<br />
തേങ്ങലുള്ളിലൊതുക്കി മരം മൊഴിഞ്ഞു,<br />
"തന്നില്ലനിയാ ദൈവം എനിക്കീ കഴിവ്."<br />
അരിച്ചു വന്ന കുഞ്ഞു പുഴു ചൊല്ലി,<br />
"ഹാ! കഷ്ടം, വ്റ്ക്ഷമേ നിന്നുടെ കാര്യം,<br />
മെല്ലെയൊന്നരിക്കുവാനൊക്കുനില്ലല്ലോ നിനക്കു!"<br />
പാറിവന്ന കുഞ്ഞിക്കുരുവിയും പാടി<br />
നിലത്തുറഞ്ഞു പോയ വ്റ്ക്ഷത്തിന് ഗതി.<br />
"തടിമിടുക്കുണ്ട്, കൈകളായിരം,<br />
പക്ഷേ അനങ്ങുവാന് വയ്യ, ഒരേ നില്പ്."<br />
നടന്നടുത്ത മര്ത്ത്യനുമപ്പോള്,<br />
വ്റ്ക്ഷത്തെക്കണ്ടങ്ങു സഹതപിച്ചു.<br />
"സ്നേഹിതാ, നീയെത്ര വലിയവന്, പക്ഷേ-<br />
ഞാന് കൈവരിച്ച പുരോഗതിയെത്ര!<br />
വിപ്ലവങ്ങല് കൊണ്ടു മുന്നോട്ടു കുതിച്ചു,<br />
യുദ്ധങ്ങല് കൊണ്ടു ചരിത്രം തിരുത്തി.<br />
വെട്ടിപ്പിടിച്ചു, ജയിച്ചടക്കി, ഞാന്<br />
ദൈവം നല്കിയ ഈ വിശേഷണബുദ്ധികൊണ്ട്."<br />
ഇതു കേട്ടു വ്റ്ക്ഷം തലയുയര്ത്തി,<br />
ചില്ലകളാട്ടി വ്റ്ക്ഷം, ചിരി വിടര്ത്തി.<br />
കഴിവുകളൊന്നും നല്കാത്ത ദൈവത്തിനു<br />
ഉള്ളു തുറ്ന്നു നന്ദി പറഞ്ഞു.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div>
<br />
<br />
കടപ്പാട് - ഒ.വി.വിജയന്റെ കാര്ട്ടൂണുകള്.</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-65327349272932250502011-08-02T00:01:00.000-07:002013-01-28T06:15:51.343-08:00മെഴുകുതിരി<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
ഉരുകിയൊലിക്കുന്ന മെഴുകുതിരി.<br />
അതിനെ നോക്കി അച്ചന്,<br />
"കുടുംബത്തിനായി രാപ്പകലുരുകുന്നു<br />
ഈ മെഴുകുതിരി പോലെ ഞാനും."<br />
വിദ്ധ്യാര്ത്തിയായ മകള് പരിഭവപ്പെട്ടു,<br />
"ഞങ്ങളുരുകുന്നു നിത്യം,<br />
രക്ഷിതാക്കള്ക്കായി, അദ്ധ്യാപകര്ക്കായി,<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://dailywicca.com/wp-content/uploads/2011/10/Candle_Light_by_akib991.jpg"><img border="0" height="292" src="http://dailywicca.com/wp-content/uploads/2011/10/Candle_Light_by_akib991.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
അവാരുടെ ആശകള്ക്കായി."<br />
ഉടന് പ്രവാസി മകന് ഇടപെട്ടു,<br />
"ശരിക്കുമുരുകുന്നവര് പ്രവാസികള്,<br />
ചോരനീരാക്കിയവര് വേലചെയ്യുംബോള്."<br />
അമ്മയ്ക്കതു രസിച്ചില്ല,<br />
"ആമ്മമാര് ഉരുകുന്നത്ത്രയാരും<br />
ഉരുകുന്നില്ല"ത്ത്രെയെന്ന കാരണം.<br />
സ്ത്രീകളാണു ശെരിക്കും മെഴുകുതിരിയെന്നു<br />
ഫെമിനിസ്റ്റായിപ്പിറന്ന മരുമകള്,<br />
"അവള് ഭാര്യയായി, അമ്മയായി<br />
ഏവര്ക്കും വെളിച്ചമേകുന്നു,<br />
സ്വയം ഉരുകിയൊലിച്ചുകൊണ്ട്."<br />
ഇതെല്ലാം കേട്ടു മെഴുകുതിരി<br />
ഒന്നു മന്ദഹസിച്ചു, പിന്നെ-<br />
ആര്ത്തട്ടഹസിച്ചു ചിരിച്ചു.<br />
എനിട്ടു മെല്ലെ, മെല്ലെ, കെട്ടടങ്ങി.</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6100093163216296265.post-19712318092147560162011-08-01T03:24:00.000-07:002013-01-28T06:13:33.391-08:00പോസ്റ്റ് മോഡേര്ണ് എന്നാല്..<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: left;">
<span class="Apple-style-span">ആ കമ്പാര്ട്ടുമെന്റില് ആകെയുണ്ടായിരുന്ന പെണ്കുട്ടി അവള് </span>മാ<span class="Apple-style-span">ത്രമായിരുന്നു. ഒഴിഞ്ഞു കിടക്കുന്ന സീറ്റ് കണ്ട പാടേ ഞാന് ചാടി കേറിയിരുന്നു. ഇരുന്ന </span><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">ശേഷമാണ് </span><span class="Apple-style-span"> ഞാന് അവളെ ശ്രദ്ധിച്ചത്. തോളറ്റം വളര്ത്തിയ <span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">ചുരുണ്ട മുടി ഒരു പോണി ടൈല് ആക്കി കെട്ടിവെച്ചിരിക്കുന്നു. ജീന്സും ടി-ഷര്ട്ടും. സുന്ദരി. കയ്യില് സ്കൂള് ബാഗും ട്രാവല് ബാഗുമുണ്ട്. എന്നെ പോലെ ഏതൊ ഹോസ്റ്റലില് നിന്നും വരുന്ന വിദ്ധ്യാ൪ഥിനിയയിരിക്കും. പ്രായം കണ്ടിട്ട് കോളേജില് നിന്നും വരുന്നതാവാനാണ് സാദ്ധ്യത. </span></span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">
ഒരു ബുക്കില് തല പൂഴ്ത്തിവേക്കുന്ന ഞാന് എന്തുകൊണ്ടോ ഇവളോട് ചിരിച്ചു. </div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">
"പേരെന്താ?" അവളായിരുന്നു ആദ്യം ചോദിച്ചത്. </div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">
"നജീബ, നിങ്ങളുടെയോ?"</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">
"ശിന്സി."</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">
ഇനി ചോദ്യം ഞാന് ചോദിക്കണല്ലോ എന്നാലോജിച്ച്ചു കുറച്ചു നേരം ഇരുന്നു. അവസാനം ഒന്ന് കിട്ടി.</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">
"എവിടെയാ പഠിക്കുന്നത്?"</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">
"മംഗലാപുരം. എം. ബി. എ-ക്ക്. നിങ്ങളോ?"</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">
"ഞാന് കണ്ണൂരാ. ബി.ടെക്. എന്റെ വീട് മലപ്പുറം."</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">
"ഞാന് തൃശ്ശൂരില് നിന്നാ. മണ്ണുത്തി. കേട്ടിട്ടുണ്ടോ?"</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">
"ഓ. അഗ്രിസുല്ടുരെ കോളേജ് ഉള്ള സ്ഥലമല്ലേ?"</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">
"അതെ. അത് കഴിഞ്ഞു പോകണം." </div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">
വേറെ പണിയൊന്നുമില്ലാത്തതുകൊണ്ടും മുഖാമുഖം നോക്കിയിരുന്നു മടുത്തതുകൊണ്ടും ഞങ്ങള് സംസാരിക്കാന് തുടങ്ങി. അവള്ടെ ഡാഡി-ഉം mummy-ഉം ഡോക്ടര്സ്-ആണ്. ആകെയുള്ള ആങ്ങള +2-വിനു പഠിക്കുന്നു. അവനും ഹോസ്റ്റലില് തന്നെ.</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">
"അതെന്താ അവനെ ഹോസ്റ്റലില് നിര്ത്തുന്നത്? തൃശ്ശൂരില് നല്ല +൨ സ്കൂളുകള് ഉണ്ടല്ലോ." ഞാന് പറഞ്ഞു.</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">
"അത് ഡാഡി-യുടെയും മമ്മി-യുടെയും വിശ്വാസമാ. ഹോസ്റ്റലില് നിന്നാലേ മക്കള് ശേരിയാവത്തൊള്ളൂന്ന്ന്നു." ഒന്ന് നിര്ത്തിയിട്ടു അവള് പിന്നെയും തുടര്ന്നു. "ഞാന് ഫസ്റ്റ് സ്റ്റാന്ഡേര്ഡ് മുതല് ഹോസ്റ്റല്-ഇലാ."</div>
<div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">"അഞ്ചു വയസ്സു മുതല് ഹോസ്റ്റെലിലോ.....?"</span></span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">എന്റെ അദ്ഭുതം കണ്ടവള് പൊട്ടിച്ചിരിച്ചു. </span></span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">"അഞ്ചെല്ല. നാലെര വയസ്സു മുതല് ഞാന് ഹോസ്റ്റെലിലാ. അന്നു തൊട്ടു ഇന്നു വരെ ഞാന്..." അവള് വിരലുകള് എണ്ണാന് തുടങ്ങി. "...ഞാന് പതിനഞ്ചു ഹോസ്റ്റെലില് നിന്നിട്ടുണ്ടു."</span></span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">"നിന്നെ സമ്മതിക്കണം. ഒരു ഹോസ്റ്റെലില് നിന്നിട്ടു തന്നെ എനിക്കു മതിയായി", ഞാന് ഹോസ്റ്റെലിന്റെ മടുപ്പു മറച്ചു വെച്ചില്ല. "വീട്ടില് പോകാനുള്ള ദിവസങ്ങള് എണ്ണിയെണ്ണി ഇരിക്കുകയാ."</span></span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">"എനിക്കു വീടാ ബോറ്. മാസത്തില് ടൂ ടു ത്രീ ഡൈസ്. അത്രയേ വീടു രസമുള്ളൂ."</span></span></div>
<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://encrypted-tbn3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTiUykwOouvlHyMY9AgATuhXxxc3Z6g2BfnGaH2pykebaQg2hpE" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://encrypted-tbn3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTiUykwOouvlHyMY9AgATuhXxxc3Z6g2BfnGaH2pykebaQg2hpE" /></a></div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">പത്ത്രത്തിലും മാസികകളിലും മാത്രം വായിച്ചറിഞ്ഞ ആ 'അത്യാധുനിക യുഗത്തിന്റെ' സന്തതിയായിരിക്കണം ഇവള്. ഞാന് മനസ്സില് പറഞ്ഞു. അല്ലാതെ ആരെങ്കിലും ഇങ്ങ്നെയൊക്കെ പറയുമോ?</span></span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">"അപ്പൊ കോര്സ് കഴിഞ്ഞാല് എന്തു ചെയ്യും?" ഞാന് ചോദിച്ചു.</span></span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">ഉടനെ വന്നു മറുപടി, "അതിനല്ലേ വര്ക്കിങ്ങ് വുമണ്സ് ഹോസ്റ്റെല്. ഒരു ജോലിയും വാങ്ങി അവിടെ നില്ക്കും."</span></span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">"അപ്പൊ കല്യാണം?"</span></span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">"കല്യാണം എന്നൊരു വാക്കു എന്റെ ഡിക്ഷ്നറിയില് ഇല്ല. ഐ ഹൈറ്റ് മെന്!"</span></span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">ദൈവമേ, എതെന്തു സാധനം??!!</span></span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">"അപ്പൊ നിനക്കു വയസ്സാകുംബോള് നീ എന്തു ചെയ്യും? സഹായത്തിനു ആരെങ്കിലും വേണ്ടേ?" വീടിന്റെയും കുടുംബത്തിന്റെയും, ആവിശ്യം അവളെ പറ്ഞ്ഞു മനസ്സിലാക്കാന് ഞാന് ശ്രമിക്കുകയായിരുന്നു.</span></span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">"നിനക്കൊട്ടും ബുദ്ധിയില്ലല്ലൊ മോളേ", അവളെന്നെ കളിയാക്കി. "അതിനല്ലേ കൂണു പോലെ മുളച്ചുപൊന്തുന്ന ഓള്ട് ഏജ് ഹോമുകള്! കുറച്ചു പൈസ കൊടുത്താല് അവര് നമ്മളെ നോക്കിക്കൊള്ളും."</span></span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">എനിക്കു മറുപടിയില്ലായിരുന്നു.</span></span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;"><br />
</span></span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">പിന് കുറി:</span></div>
<blockquote>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">കോണ്വെന്റ് രക്ഷതി കൗമാരേ,</span></span><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">ഹോസ്റ്റെല് രക്ഷതി യൗവ്വന്നേ,</span></span><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">വ്റ്ദ്ധസദനം രക്ഷതി വാര്ദ്ധക്യേ,</span></span><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">ന: സ്ത്രീ പാരതന്ത്ര്യമര്ഹതി!</span></span></blockquote>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">
<br /></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0